Vers

“Egy ido mulva megtanulod a

kulonbseget akozott,

Hogy valakinek fogod a kezet,

vagy meglancolod a lelket.

Megtanulod, hogy szeretni mas

mint tamaszkodni,

Hogy emberek kozt elni nem

jelent biztonsagot.

S elkezded megtanulni, hogy

egy csok nem azonos

Egy szerzodessel, es az

ajandek nem jelent igeretet.

Emelt fovel es nyitott szemmel

kezded elfogadni

veresegeidet,

Nyugodt felnottkent es nem a

kisgyermek szivbemarkolo

fajdalmaval.

Es ha utat epitesz, a mai nap

lesz az alapja,

Mert a holnap talaja tul ingatag

terveid szamara.

Igy hat muveld meg kertedet

es diszitsd fel lelkedet,

Ahelyett,hogy varnad: valaki

hozzon neked viragot.

Es megtanulod,hogy kulonleges

leny vagy,ertekes leny !

Igy hat elj es tanulj es ismerd

meg onmagad.

Ha ezt teszed, meg fogsz tanulni:

ELNI !!!!! “

(Glenda Huggons)

Prohászka Ottokár: Kő az úton

Ezzel a versel kivánok mindenkinek Boldog Uj Evet.

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába ?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.

Idézet

“A szolgálat derűs vágya nagyszerű dolog. Ám különbség van aközött, hogy adsz magadból vagy feladod önmagad. Ha mások megsegítése közben fáradtságot, bűntudatot vagy megbántottságot érzel, valójában nem jelentesz segítséget, ugye? Mérgező energiákat fecskendezel a kapcsolatba, ami senkinek nem lehet hasznára. Lépj hátra, és vizsgáld újra a helyzetet! Amint tisztelni kezded a határaidat, mások is figyelembe veszik és elismerik azokat benned és önmagukban egyaránt. Ez tehát az egészséges viselkedés, amelyet másoknak is meg kell tanítanod.”
Istár, babiloniai istennő

Szolárium és bőrrák

A WHO adatai szerint évente 2 millió új bőrrákos esetet diagnosztizálnak, s ezek közül 132 ezer a bőrrák legveszedelmesebb fajtája, a melanóma. Szakemberek szerint a következő évtizedekben járványszerű méreteket fog ölteni a bőrrák. Köztudott, hogy a szoláriumok és napozóágyak használói főleg fiatal nők, akiket a “divat” hajt a szoláriumokba. Régen a bőr barnasága a munkások, főleg mezei munkások, rabszolgák között volt észlelhető. A gazdag vagy tehetős emberek körében ez szégyennek számitott. Az 1920-as években Coco Chanel hozta divatba a napbarnitott bőrt, amit tulajdonképpen leginkább csak drága nyaralásokon lehetett megszerezni. Idővel a középosztály is megengedhette magának a nyaralások luxusát és az 1980-as évektől már a mesterséges barnulás is divatos és mindenki számára elérhetővé vált.
Sajnos a szoláriumok a divatos napbarnitott bőrszinen kivűl sok más jóval nem szolgálnak. Egyesek pozitiv pszihologiai efektusról irtak, de nem tiszta, hogy ez az ultraibolya sugárzásnak vagy egyszerűen a napbarnitott bőrszinnel járó “szépségtudatnak” irható-e be. Egy másik ilyen reklám fogás szerint a szolárium segit a D vitamin kialakulásában, melynek a szervezetben nagyobb mennyiségben való előfordulását a prosztatarák és vastagbélrák előfordulásának csökkenésével koreláltak. De, a D vitamin szintetizálódása napfényen való tartszkodással vagy szájon keresztül is bevihető táplálék kiegészitők formájában, mindenféle mellékhatás nélkül. A napozóágyak használói sokszor 18 éven alulli,sőt az Egyesült Királyságban végzett felmérések szerint a 16 éven alulli lányok 30%-a jár rendszeresen szoláriumba.
Köztudott hogy az UV sugárzás, ami a bõrkárosodás okozza, három komponensbõl tevõdik össze: UVA, UVB és az UVC sugárzásból. Az UVB és UVC sugárzás káros hatása jól ismert. UVC sugárzás a napból nem éri el földünk felszínét. Ma a szoláriumok főként UVA és kevésbé UVB sugarakat bocsájtanak ki. Ezek összetételükben megfelelnek a Mediterrán térségben mért déli napsugarak összetételének, vagyis 4-5% UVB és 95-96% UVA sugárzás. A külömbség abban rejlik, hogy a mesterségs sugárzás ereje 10-15-szöröse a déli természetes sugárzásnak. A melanoma megjelenését elősegiti a bőr időnkénti nagy intenzitású sugárzásnak való kitevése és megduplázza azt a bőrégések korábbi előfordulása. A barna bőrű egyének rizikófaktora kisebb mint a fehér bőrű egyéneké. Napozáskor, illetve a szoláriumok használata után égés, bőrszárazság, a szem szaruhártyájának gyulladása, valamint a szervezetünk fertőzések elleni védelmének, az immunrendszernek a legyengülése tapasztalható (pl: a herpes virus aktiválódása). Hosszú távon a a bőr idő előtti öregedése, ráncosodása, vagy a bőrrákok kialakulása, illetve a szemlencsén szürkehályog képződése várható. Sajnos a melanoma áttétképzésre hajlamos, egyetlen hatásos kezelési módja mind a mai napig az időben és megfelelő módon végzett műtéti eltávolítás. Ennek a megállapításnak a tükrében felértékelődik a daganat korai felismerésének, jelentősége, ugyanis végleges gyógyulásra csak ez ad esélyt ebből a betegségből.

Még egy kicsit a dohányzásról.

Találtam egy kis videót. Érdemes megnézni. Mindenkinek tanultságos lehet.

Gondolatok a dohányzásról.

A tegnap voltunk egy rendezvénysorozaton, ahol a mellettem ülő fiatal lány, 19 éves,folyton azon siránkozott, hogy ma milyen kevesett cigarettázott. Pár perces beszélgetés után elmondta, hogy átlag napi 2 csomagot sziv el, ami engem megdöbbentett. Orvosként természetesen az az első reakcióm, hogy elmeséljem neki, milyen nagy rizikóknak van kitéve. Mit tesz a tüdejével, a sziv-érrendszerével, a tápcstornájával, bőrével és később a saját gyerekével. Nem szándékoztam neki előadást tartani arról, hogy minden korban, de főleg a fiatal szervezetben milyen roncsoló hatása van a dohányzásnak. Ez nem az a hely és nem az az időpont volt ahol ezt meg lehetett tenni, de nem hagyhattam teljesen szó nélkül. Nagyon nehéz elfogadni, hogy egy ilyen fiatal lányt, aki sminkeli magát, relative jól öltözött, nem érdekli az, hogy milyen roncsoló hatást gyakorol a bőrére, a fogai szinére, a kezére, a szájszagjára, a ruhái-haja illatára a dohány. Lehet nem elrettentő az, hogy 30 év múlva egy ráncos, száraz bőrű, állandóan köhögő, bűzös nővé fog válni, de hogy most, ma, 19 évesen már rekedt hangú, dohányszagú valaki, lehetetlen hogy ezt ne vegye észre, ne érdekelje. Ha nem érdekli a saját személye, miért sminkeli magát? Ha meg sminkeli magát, akkor hogy nem érdekli az, hogy másfelől meg mennyire taszitó egy ilyen fiatal nő látványa. És még mindig nem beszéltünk arról, hogy hosszú távon milyen veszélyeknek lessz kitéve. Sorolom: tüdőrák, gégerák, gyomorrák, vastagbélrák, bőrrák, szájüregi rákok,krónikus bronchitis, arcüreg gyulladások, középfül gyulladások, látáskárosodás, szivinfarktus, agyi érkatasztrófák, magasvérnyomás, bőrelváltozások, sterilitás. Mivel a tüdőrákkal hozzuk leginkább összefüggésbe a dohányzást, jo tudni, hogy a tüdőrákban szenvedő betegek 80%-a dohányos és hogy a tüdőrák kialakulásának veszélye 23x nagyobb a dohányos férfiak és 13x nagyobb a dohányos nők esetében mint a nem dohányosoknál. A fiatal nők, még a gyerekeik egészségét sem tartják fontosabbnak a saját szenvedélyüknél. Nekem, mint édesanyának, teljesen érthetetlen és felháboritó, amikor dohánzyó anyukákat látok. Amikor ül a parkban valaki, ringatja a gyekekocsit és dohányzik.:-((( Majdnem olyan mintha patkánymérget keverne kis mennyiségben a gyereke ételéhez és azt hinné, akarná elhitetni mindenkivel, hogy nem árt neki.
Amúgy még az anyagi oldala sem elhanyagolható a dohányzásnak. Nagy ára van minden téren. Hisz mindenki kiszámithatja, mennyi pénze megy el hónaponként, évenként, 20 év alatt, egy életen át….. a semmire. Szó szerint füstté válik. Ezt is a legtöbben nem saját maguktól, hanem a családjuktól , a gyerekeiktől veszik el. És most kérem senki ne mondja azt, hogy ez nem igaz. Mert az. Aki 30 éven át dohányzott, az elszivta a gyerekének egy panellakását. Minimum. Kérdés, hogy mindezek mellett tudott-e neki biztositani egy ilyet, vagy azt mondja, hogy nem kell mindent a gyereknek tálcán adni. Nem anyagiakat,….de még egészséget sem?!!!

A kritikus hónap.

Mind kezdő blogiró igazán az jelenti a nehézséget, hogy mikor és miről is irjon az ember. Sajnos nem mindenki rendelkezik nagy irói tehetséggel és ez alól én sem vagyok kivétel. Olvastam nem olyan rég, hogy a blogok 30%-a az első 3 hónap után megszünik. Valóban, azt hiszem én is elértem a kritikus periódust, hisz már elég régecske, hogy nem irtam semmit. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy nem nagyon tudom miről irjak, vagy ha van is egy ötletem, nem tudom jól “becsomagolni” vagyis az az érzésem, hogy ez senkit nem érdekelne ilyen formában prezentálva, de ennél jobb nem is jut eszembe. A második ok lenne az, hogy nagyon kevés szabad időm van erre. Sajnos majdnem nap mint nap úgy alszom el a könyvvel vagy a laptoppal az ölembe, hogy hulla fáradt vagyok és még mindig lett volna valami amit el kellett volna olvassak, meg kellett volna nézzek, megtanuljak.A harmadik ok, az valójában az, hogy nem igazán tudok priorizálni. Vagyis akarok egy website-ot inditani, de soha nem érek rá vele foglalkozni, bevinni a szöveget, tanulni a témával kapcsolatos dolgokról, mert mindig megjelenik valami új, valami aktuálisabb dolog. A negyedik ok pedig az, hogy túl sok mindennek fogtam neki és vannak dolgok amik elsőbséget élveznek, mások amik kissé háttérbe szorúltak. Az egyik ilyen a blogirás, a másik meg (majdnem tejesen “meghalt” egyelőre) az a site épitése. Mondhatnám azt is, hogy tanulom, azt hogy, hogyan is kéne csinálni. Van pár jó blog ahol ezt tanitják, ezzel foglalkozom egyelőre. Tanulok szakmai dolgokat, nagyon sokat foglalkoztat mostanában az önismeret, önfejlesztés. Arra kellett rájőjek,hogy talán először el kellett volna olvasni sok mindent, könyveket erről az online világról, arról, hogy hogyan maradj meg benne, mit csinálj, hogyan csináljad és azután neki kezdeni. De amig élek adig tanulok, remélem ez most itt egy jó lecke. Igyekszem ezután rendszeresen irni, találni jó témákat, hisz annyi minden foglalkoztat, annyi minden érdekel és úgy érzem másoknak is tudnék valamit megosztani mindebből.
Mindenkinek szép napot kivánok.

Stuart Wilde idezet

”Hogy milyen választ adsz valamely érzelmi helyzetre, az csupán a te véleményedet tükrözi, nem szükségszerűen az igazságot. Bármely adott helyzetben reagálhatsz higgadtan is, másképpen is. Gyakorold, hogy elnézőbb légy önmagad iránt, tarts távolságot, és életedet végtelen összefüggésben fogod érzékelni, nem véglegesnek. Mindennek meglátod a tanulságát: az élet leckék sorozatává válik, melyek mindegyike a te megerősödésedet szolgálja.

Szondázd meg agresszivitásod mértékét. Agresszió mindenkiben van. Ha elhatalmasodik rajtad a düh, azonnal vezesd le valamilyen pozitív cselekedettel. A kommunikáció többnyire működni szokott. Kerüld a konfliktusokat. Ne feledd: csak a bolond áll oda verekedni – a bölcs elsétál. Nincs értelme összerúgni a patkót, ha valaki nem úgy reagál, ahogy elvárod. A leghelyesebb, ha elkerülöd azokat az embereket, helyzeteket, amelyekről tudod, hogy felbőszítenek. Szavazz a lábaddal. Ha a helyzetet sem elviselni, sem megváltoztatni nem tudod, lépj ki belőle.”

A szorongás és a rohanó világ

A szorongás és a félelem hasonló érzések. A pszihológusok jól el tudják őket különiteni, elméletileg, de a gyakorlatban nagyon összemosódhatnak. Lehet félni attól, hogy elveszitjük a munkahelyünket, vagy csak szorongunk? Egy nagyon gyakori szorongás lehet még a ” nincs időm” szorongás érzése is. Rohanó világunkban ez is nagyon gyakran előfordulhat. Az időnk hibás felhasználása, a magas teljesitménykényszer vezethet szorongáshoz. De az is lehet, hogy valójában nem ez az ok, ez csak az amire mi kivetitjük, ráfogjuk. A másik ok lehet valójában elfelejtett, régi történések lenyomata bennünk, ami nem is tudatosul. Ez a “másik ok” valójában megtetéződhet egy “nincs időm” tipusú szorongással, és máris egy komplexebb probléma megoldásával állunk szemben. Lényeges lenne viszont a igyekezni a szorongásainkat első sorban is felismerni. Tudatositani azt, hogy én most igenis szorongok, félek valamitől. Másodsorban igyekezni feltárni, megismerni szorongásaink, félelmeink igazi okát. Veszélyes uton járunk, ha ezt elmullasztjuk, hisz ha nem ismerjük fel a problémáink eredetét, igazából önmagunkat vezetjük félre. Hisz problémáink nem megoldását a “nincs időm”-re fogjuk, mig a valódi problémánk rejtve és megoldatlanul munkál bennünk. Nem tudunk alkalmazkodni önmagunkhoz, a saját életünkhöz. Sajnos ezek a szorongások úgynevezett pszichoszomatikus betegségek formájában “öltenek testet”. Vagyis az adott szorongás, reális, mérhető és orvosilag kimutatható tüneteket fog produkálni. Ilyen tünetek például a fejfájás, gyomorfekély, álmatlanság, lehangoltság, depresszió, asztmás tünetek, vérkeringési problémák, börbetegségek (ekcéma, dyshidrózis). Ezen tünetek jelenthetnek mindegyik magában egy-egy specifikus betegséget, de lehetnek hosszú ideig elfojtott szorongás, stersszes állapot következményei is. Persze mielött levonnánk ilyen következtetéseket mindenképpen szakavatott orvosi kivizsgálásnak kell alávetni magunkat, de eltussolni, elbagatelizálni sem szabad a tüneteket. Nem mindig csak “ideg alapon” van egy tünetünk, betegségünk, hanem mélyen elásott, de reális oka lehet a betegségünknek.

Önismeret ez?

Kérdés merült fel ma bennem. Érdemes-e egy olyan önismereti csoportba részt venni, ahol úgy érzed, hogy ha valamit mondani szeretnél, akkor azt nem teheted meg? Lehet nem “szabad” túl gyakran megszólalni, mert nem minden rólad szól, ott van a csoport. És mivel a vezető dolga a “vezetés”, akkor jogos-e zokon venni ha azt mondja, hogy hagyd abba az állandó segiteni akarást? És ha nem tehetem azt amit akarok, ha nem mondhatom el a véleményem, mert azt leállitják, akkor van-e keresnivalóm a csoportba? Önismeretre tehetek-e szert, ha belém fojtják a mondanivalómat, a vélemémyen. Száljak ki, vagy maradjak? Van ennek értelme?

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.